Hogyan biztosít a patina korrózióvédelmet
A patina fokozatosan képződik 6-12 hónap alatt a levegő, a nedvesség és az enyhe légköri elemek hatására, és a laza vörös rozsdából sűrű, szorosan tapadó oxidréteggé alakul. Elsődleges összetétele az alfa-vas-oxi-hidroxid (-FeO(OH))-stabil, alacsony- porozitású vegyület-, amely a Corten B ötvözetének összetételéből származó krómmal és réz-oxidokkal gazdagodik.
Ez a réteg fizikai és kémiai gátként működik: megakadályozza, hogy a nedvesség, az oxigén és a levegőben lebegő korrozív részecskék (pl. por, enyhe szennyező anyagok) elérjék az alatta lévő acélhordozót, ami elengedhetetlen az elektrokémiai korróziós folyamat lassításához.
Ellentétben a közönséges szénacélon képződött pelyhes, nem{0}}tapadó rozsdával (ami lehámlik, és a friss acélt folyamatos korróziónak teszi ki), a Corten B patinája szilárdan tapad a felülethez, és ellenáll a repedésnek. Ez a stabilitás az acél korróziós sebességét az ötvözetlen szénacél töredékére csökkenti.
A patina eredendően öngyógyító-: a kisebb karcolások, forgácsok vagy helyi sérülések új oxidrétegek képződését váltják ki, miközben a szabaddá vált acél reakcióba lép a környezettel, fokozatosan helyreállítva az akadályt emberi beavatkozás nélkül.
