1. Korlátozott megkeményedés a kioltás során
Az oltás során (az ausztenitesítési hőmérsékletről származó gyors lehűlés) az acél nem tud jelentős mennyiségű martenzitet (a erősen{0}}ötvözött acéloknál elért kemény, erős fázist) kialakítani. Ehelyett elsősorban ferritet és perlitet képez, hasonlóan a normalizáláshoz, de a gyorsabb lehűlés miatt kissé finomabb szemcseszerkezettel.
A keménység vagy az erőn nem növekszik, vagy egyáltalán nem érhető el a normalizáláshoz képest. A legtöbb esetben a kioltás nem javítja a szakító/hozam szilárdságát, amennyit a normalizálás elérhet.
2. Edzés oltás után: Marginális hatások
Ha az oltás kisebb maradék feszültségeket vagy enyhe mikroszerkezeti inhomogenitást eredményezett, akkor a edzés enyhítheti ezeket a feszültségeket, kissé javítva a keménységet. Ez a hatás azonban elhanyagolható a standard normalizálás által elért feszültség -enyhítéshez képest.
A temperálás kismértékben csökkentheti az edzésből származó minimális keménységet, de mivel maga az edzés nem keményíti meg jelentősen a Q295GNH-t, a mechanikai tulajdonságokra gyakorolt összhatás elhanyagolható.
3. Potenciális hátrányok
Fokozott törékenység kockázata: A túl gyors kioltás (pl. vízhűtés) termikus igénybevételt okozhat, ami mikrorepedésekhez vagy csökkent rugalmassághoz vezethet, különösen vastag szakaszokon.
Elpazarolt energia: A kioltás és temperálás bonyolultabb feldolgozást igényel (magasabb hőmérséklet, ellenőrzött hűtőközeg), mint a normalizálás, de nem biztosít számottevő teljesítményelőnyöket a Q295GNH számára.
Korrózióálló hatás: A rendellenes hőkezelés (pl. A túlmelegedés a kioltás során) megzavarhatja az ötvöző elemek egyenletes eloszlását (Cu, CR), rontva a védő -oxid -film képződését, amely kritikus az időjárási rezisztencia szempontjából.
