1. Vizuális jellemzők
Szín és egységesség: Egy stabil patina általában sűrű, egyenletes, sötétbarna -feketék - szürke rétegként jelenik meg, matt vagy kissé fényes kivitelben. Az egész felületet nyilvánvaló csupasz foltok, piros rozsda vagy pelyhesedés nélkül kell lefednie.
Felszíni textúra: A rétegnek szilárdnak és tapadónak kell lennie, ha finoman ujjal vagy ruhával dörzsölik, így alig vagy laza rozsda részecskéket hagyva. Az instabil rozsda ezzel szemben gyakran poros, pelyhes vagy egyenetlen színű (pl. Világosvörös vagy narancssárga).
2. Fizikai integritás
Tapadás: A rozsda rétegnek nem szabad meghámoznia, chipet vagy elkülönülni az acélszubsztráttól, ha könnyű mechanikai feszültségnek van kitéve (pl. Lágy szerszámmal való megérintés vagy egy kis minta meghajlása). A stabil patina szorosan kötődik a fémhez, amely akadályként szolgál a további korrózió ellen.
Sűrűség és vastagság: Noha a vastagság változhat, a stabil réteg általában sűrű és kompakt, nem porózus vagy túlságosan vastag. A túl vastag, laza rozsda (gyakran réteges szerkezetű) jelzi a folyamatban lévő, ellenőrizetlen korróziót.
3. Kémiai összetétel
Ötvözet dúsítás: Az időjárási acél olyan elemeket tartalmaz, mint a Cu, Cr, Ni és P, amelyek a képződés során a rozsda rétegbe vándorolnak. Ezekben az elemekben egy stabil patina dúsul, oldhatatlan vegyületeket képezve (pl. Réz -oxidok, króm -hidroxidok), amelyek csökkentik a víz és az oxigén permeabilitását. Ez megerősíthető olyan technikákon keresztül, mint az x - Ray Fluoreszcencia (XRF) vagy az Energy - diszpergáló x - Ray spektroszkópia (EDS).
pH és elektrokémiai stabilitás: A stabil réteg hajlamos egy kissé lúgos mikrokörnyezetet (pH ~ 8–9) létrehozni, amely gátolja a további korróziót. Az elektrokémiai tesztek, például a korróziópotenciál vagy a polarizációs rezisztencia mérése, a csökkent aktivitást jelezhetik - A stabil patinák alacsony korróziós áram sűrűségét mutatják, tükrözve a minimális folyamatban lévő fémvesztést.
4. Környezeti expozíciós idő
Természetes kültéri környezetben az időjárási acél általában 1–3 évig tart, hogy stabil patinát képezzen, olyan tényezőktől függően, mint a páratartalom, az esőzés és a szennyező anyag. Kemény vagy magas - sókörnyezetben (pl. Part menti területeken) a képződési folyamat hosszabb ideig tarthat, és a réteg kevésbé stabil lehet további kezelések nélkül.
